Az időjárás igen fontos téma a vidéki ember életében. A múlt hétvégi havazás a Somogyi Corporation tagjainál is leverte a biztosítékot: az alábbi 'levél' várt az ajtón.
Nem is értem, az ötödik versszakban nem szerepel a 'f...sz'. Ezt így nem tudom átvenni.
A beteg őszibarackfák cseréje után a hétvégén a metszésre is sor került. Ahogy arról tavaly is írtam, a metszésiskolában még csak alsós vagyok, de minden évben rájövök valamire. Az idei év 'felfedezése' az volt, hogy a koronaforma alakítása mellett mindenképpen fontos, hogy meghagyjak másodéves termővesszőket, még akkor is, ha éppen nem a tökéletes helyen vannak.
Íme néhány előtte-utána kép.
A szilva állítólag nem kedveli a metszést, de iszonyat sűrű volt a korona és talán még mindig az.
A metszés után lemosó permetezés volt olajos mészkénlével.
A gyümölcsös után a szőlő is sorra került. A szőlőt most két éve telepítettem, tehát idén fog harmadszor vesszőt nevelni. A magas kordonhoz ezekből a vesszőkből fogom kinevelni a kordonkart, így idén utoljára vágtam vissza őket két rügyre. A szőlő metszésével egyébként kicsit elkéstem, a nedvkeringés már igencsak megindult.
A kíváncsiság persze most is hajtott: mindhárom fajtánál 1-1 erős tőkén meghagytam a vesszőket (csak a hosszát vágtam vissza).
A kordonkarokat egyelőre még spárga tartja, úgyhogy igencsak aktuális lett a kordonépítés befejezése a huzalozással. A feladat adott.
A malac két fél malaccá alakítása után a darabolással és a feldolgozással folytattuk majd zártuk az első disznóvágást. Mivel fej csak egy volt (hátsó gondolatok nélkül), azzal kezdtünk.
Ezt követően a malac kettéválására való tekintettel, a brigád is gyorsan két albrigáddá alakult, így a bontás innen két szálon futó cselekménnyé vált. Mindkét csapat nagyjából hasonló szakmai tudást vonultatott fel: egy türelmesebb versenyző előbb megvárta, hogy a másik asztalon milyen csontokba, hártyákba és részekbe futnak bele a többiek, majd a frissen szerzett tapasztalattal vissztérve mint már szakértő ugrott neki a vizsgált rész kikanyarításának.
A bontást AS-rendszerben végeztük: ahogy sikerül. Azért az ismeretlen részeket is beazonosítottuk: Balázs szerint hamar túlsúlyba került a kibontott "levescsont" aránya, míg a színhúsos tálban a "pörkölthús" szerzett komoly előnyt. "Itt vágja Feri bá'! De itt is jó lesz..."
Azért a végén persze minden ládába került, a sonkát például azonnal felismertük.
Közben reggeli után beindult az abálás a présház előtti teraszon. Minden szépen elkészült, csak a vesét és az erdélyi szalonnát felejtettük el beletenni, de főtt császárhús és tokaszalonna azért lett.
Az évszázadokig tartó darálást ebédidőben kezdtük (mások állítólag ilyenkor szoktak végezni és mosogatni), de megérte, mert elkészült a hibátlan kolbászhús és a hurkák alapkeveréke. Utólag megtudtuk, hogy ezt a máj (májas hurka) illetve vér (véres hurka) nélküli alapot is szokták tölteni, ezt hívják rizses hurkának. Jövőre ilyet mindenképpen szeretnénk, mert az alap isteni finom volt. Azóta már azt is tudom, hogy a főtt májat sokszor rizs nélkül keverik a darált abálthúshoz, így ez pedig húsos hurka lesz.
Mindeközben a töpörtyű is elkészült és isteni toros levest, sült apróhúst és meggyes piskótát ebédeltünk.
A töltés késő délután indult el, Laci-zsellér szerint ez nem az elhúzodó darabolás miatt volt, hanem lassan kóstolgattuk a keveréket.
Az itt-ott mákos beigli kinézetű hurkák rövid időre visszakerültek az üstbe.
Az alapozó mosogatással este fél10 körül végeztünk, amit a másnapi rendrakás zárt. Az első disznóvágást így sikerrel zártuk, a brigád és a hangulat hibátlan volt, jövőre nagyobb malaccal folytatjuk.
A bort eddig egyszer, december közepén fejtettem. Ahogy akkor arról beszámoltam, az egészen jónak tűnő borban valami kesernyés illetve acetonos íz volt. Nem sokkal később - részben a kommentek alapján - kétszer is megszellőztettem és minimális ként is kapott. Azóta hagytam pihenni, aminek meg is lett az eredménye.
A bor most színre gyönyörű aranysárgás, illatra a szellőztetések ellenére elképesztően gyümölcsös és muskotályos. Vakteszten mindenki sió szőlőlének mondaná. Ízre javult, az acetonos mellékíz legyengült, bár a kesernyés még mindig középerős. Ha ilyen marad, nyári fröccsnek akkor is hibátlan lesz, de remélem még tud javulni. Ennek érdekében gyorsan átfejtem és megkénezem még egyszer. Sietni kell, hogy legyen ideje szépen letisztulni, mert május 10-re kiírták a borversenyt és addigra csúcsformában kell lennie. Irány a dobogó.
A kert felső részén található gyümölcsöst még 2003-ban, a telek vásárlásának évében telepítettem. A fák tavaly kezdtek teremni, idén már rendes mennyiség várható és lélekben el lehet kezdeni felkészülni a pálinkafőzde beindítására.
A fák az elmúlt évek alatt szépen fejlődtek, a metszésen, permetezésen és időszakos locsoláson kívül sok vizet nem zavartak. Probléma egyedül az őszibarackokkal van, a tafrinás levélfodrosodást legjobb esetben is csak megfékezni tudom, de megelőzni nem. Ebben fontos szerepet játszik az, hogy a fertőzés a vesszőkben is terjed, így a lehulló beteg levelek után is továbbterjed. Ennek érdekében folyamatosan levágtam a fertőzött vesszőket, ami oda vezetett, hogy ma már nehogy az ideális katlan koronát, de szinte semmilyen koronát nem lehet kialakítani. A fentiek alapjan az őszibarackok euthanasia jegyében történő cseréje mellett döntöttem. A 12 ősziből mindössze egyet hagytam meg és hoztam hozzá 2 újat ültettem, ezekkel még egyszer megpróbálom a dolgot.
A még ősszel kiásott gödrökbe először víz és komposztált trágya került.
A trágyára visszakerült egy kis föld, hogy a gyökereket közvetlenül ne érje és a csemete a megfelelő mélységre kerüljön.
A beiszapolás, feltöltés, megtaposás után minden fa jó sok vizet kapott.
Az őszi mellett újabb 3 szilva és 3 kajszi került a kertbe, ezekből kell a legtöbb a lekvárfőzéshez és a pálinkához.
Újdonságként ringlót is vettem, ezzel most teljes a lista.
A perzselés után szó szerint belevágtunk a malac bontásába.
A metszés majdnem jól sikerült, de azért a bél nekiszaladt Gabi bá' késének. A brigád szerint persze az eladónak a jó édes anyát, hogy teletömte a malacot vágás előtt (hogy ezáltal nehezebb legyen és többet nyomjon a mérlegen az általunk le sem mért disznó).
A következő lépésben a(n)nál a résznél folytattuk.
A mellkas felnyitásához már nem elég a kés, ezért előkerül a fejsze és a kalapács. Ezt nem veszi szívesen.
A bontás legdurvább része a belsőség kivétele. Vér van bőven, de ezt már csak a tejesládából nézi a malac.
Egy malacból fejszével csinálhatunk két fél malacot. A csontban húzodó fehér csík a gerincvelő, ami feltűnően kemény és rugalmas.
A bontás elkészült, mindenki lelkes, reggeli helyett pálinkával és teával ünneplünk.
Tanulság a bontás kapcsán:
- ujjunkat vezessük a kés előtt, a bőr alatt, hogy ne vágjuk meg a belet
- a sonkákat (lábakat) még a böllérszéken kanyarítsuk ki
- gyakoroljunk és térjünk át a rendfán (hátsó lábbal felfüggesztve) történő bontásra.
Folytatás a darabolásról és feldolgozásról nemsokára.
